Napok óta nincs étvágyam, ezért gondoltam valami különlegesebbet készítek, hátha jobban csúszik. Volt itthon egy darab édesburgonyám, még tavaly vásároltam "majd jó lesz valamire" alapon. Szerencsére elég sokáig elvannak a spejzban, így ma le is kaszaboltam. Egy sárgarépát kockáztam még hozzá, remekül társítható az édesburgonya még naranccsal és rebarbarával is a répán kívül. Ezek önmagában még nem túl izgalmas ízek, így feldobtam római köménnyel, csilivel és gyömbérrel. A krémlevesekkel el is telítődök és nem kívánok utánuk második fogást, viszont nem csak az ízét szerettem volna feldobni, hanem az állagát is. Volt itthon kissé szikkadt kenyérvég, összekockáztam és megpirítottam..ezzel megszórva már igazi főfogássá lépett elő a levesem és laktatóbbá is vált. Sokkal izgalmasabb ha különböző textúrájú anyagokból állítunk össze egy tál ételt, remekül passzolnak a kenyérkockák roppanóssága a leves krémességéhez. A csili és a gyömbér pikáns íze pedig felpezsdíti a vérünket még egy ilyen szürke napon is.
Hozzávalók
- 1 db édesburgonya
- 1 db sárgarépa
- só
- bors
- szójaszósz
- római kömény
- csilipor
- babérlevél
- kis db gyömbér
- kenyérkockák
- kakukkfű
- olívaolaj
Meghámoztam és felkockáztam az édesburgonyát és a sárgarépát, majd vízben feltettem főni. Hozzáadtam egy levél babért, kiskanál szójaszószt és a gyömbért. Fűszereztem sóval, borssal, római köménnyel és csilivel. Mikor megpuhultak az alapanyagok, kicsit hűlni hagytam majd botmixerrel pürésítettem. A kenyérkockákat meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és megpirítottam kakukkfűvel. Tálalás után a krémleves megszórtam a kenyérkockákkal.
egy kis retro a végére 1976-ból
